35.rész

Siettünk haza! Hívtunk egy taxit és útközben beavattuk Tomot a meglepetésbe!

Otthon:

-Na végre itthon vagytok!-üvöltött Bill a nappaliból.-Mehetünk végre??

-Mi nem megyünk.-kiabáltam vissza.

-Miért nem?-üvöltött Bill.

-Mi lenne ha idejönnél és megnéznéd, ahelyett, hogy üvöltesz?-én

-Mi?-de akkor Bill is az előszobában volt. Vicces volt Bill meglepődött arca.

-Meglepetés!!!!!-kiáltottam és a magasba emeltem a kezem.

-Szia tesó!-ugrott Bill Tom nyakába. Úgy megölelte, hogy Tom alig kapott levegőt!

-Szia Bill!-mondta Tom levegő után kapkodva.

-Te meg, hogy? És miért nem szóltál? És???-kérdezősködött Bill, de közben még mindig Tomot ölelte.

-Jól van! Elég lesz! A végén visszakerül a kórházba!-én mosolyogva és megpróbáltam Tomot kiszabadítani.

-Jó, bocsi! Csak olyan szar, h tegnap elaludtam és most itt van, kórház nélkül, na!-nyögte ki Bill.

-Nyugi, semmi gáz, h elaludtál. Kimerültél, amúgy aludtam egész este..- Tom

Én Tomba karoltam, hogy besegítsem a nappaliba. Bill a másik oldalán nyújtott neki segédkezet.

-Gyerekek, nem vagyok nyomorék!-Tom

-De gyenge vagy!-én

-Nem vagyok!-Tom. Ekkor a lábai meginogtak és majdnem összeesett, de mi fogtuk!

-Na? ki nem gyenge?-én

-Jó! Talán gyenge vagyok még!-Tom beleegyező és egyben szomorú arccal is. Úgy sajnáltam szegényt....