35.rész
Siettünk haza! Hívtunk egy taxit és útközben beavattuk Tomot a meglepetésbe!
Otthon:
-Na végre itthon vagytok!-üvöltött Bill a nappaliból.-Mehetünk végre??
-Mi nem megyünk.-kiabáltam vissza.
-Miért nem?-üvöltött Bill.
-Mi lenne ha idejönnél és megnéznéd, ahelyett, hogy üvöltesz?-én
-Mi?-de akkor Bill is az előszobában volt. Vicces volt Bill meglepődött arca.
-Meglepetés!!!!!-kiáltottam és a magasba emeltem a kezem.
-Szia tesó!-ugrott Bill Tom nyakába. Úgy megölelte, hogy Tom alig kapott levegőt!
-Szia Bill!-mondta Tom levegő után kapkodva.
-Te meg, hogy? És miért nem szóltál? És???-kérdezősködött Bill, de közben még mindig Tomot ölelte.
-Jól van! Elég lesz! A végén visszakerül a kórházba!-én mosolyogva és megpróbáltam Tomot kiszabadítani.
-Jó, bocsi! Csak olyan szar, h tegnap elaludtam és most itt van, kórház nélkül, na!-nyögte ki Bill.
-Nyugi, semmi gáz, h elaludtál. Kimerültél, amúgy aludtam egész este..- Tom
Én Tomba karoltam, hogy besegítsem a nappaliba. Bill a másik oldalán nyújtott neki segédkezet.
-Gyerekek, nem vagyok nyomorék!-Tom
-De gyenge vagy!-én
-Nem vagyok!-Tom. Ekkor a lábai meginogtak és majdnem összeesett, de mi fogtuk!
-Na? ki nem gyenge?-én
-Jó! Talán gyenge vagyok még!-Tom beleegyező és egyben szomorú arccal is. Úgy sajnáltam szegényt....
|