22.RÉSZ (ez a mi számunk - emyyy&Flor)

Tom volt az. Ránéztem, szemeztünk, utána leült mellém és átölelt. Én elhúztam magam.

-Kicsim...-kezdte Tom

-Tom, ne!!! Én ezt kezdem nem bírni!-én

-Nem gondolod, hogy megcsalnálak! Tudod, hogy Tola bármire képes!

-Láttam!-én-De nem úgy tűnt, hogy csak Tola.

-Nóri! Legalább hadd meséljem el mi volt!-Tom és nézett rám a kiskutyás szemeivel.

-Meséld-mondtam egy sóhajtás után.

-Szóval megakartalak lepni, a nővér bejött és hozta a cuccot, amit hoztál. Segített felöltözni aztán kiment és mondta, hogy szól neked! Várok rád és egyszer csak beront Tola, azt hittem te vagy! Kérdeztem tőle, hogy mit keres itt, erre ő, h nem haltál meg? Nem is értettem miről beszél! Mikor benyitottál, akkor pont mondta, hogy segít és átkarolt, én mondtam neki, hogy hagyjon békén. A kezemet a derekára tette és megcsókolt. Ekkor nyitottál be! Egyébként nem csókoltam vissza és rögtön elkezdet vele veszekedni. Ő azt mondta, hogy nem száll le rólunk, amíg az övé nem leszek, erre én azt válaszoltam, hogy várhat nagymama koráig. Kérlek bocsáss meg!!!-mondta.

-Miért???-én

-Mert nem távolítottam el rögtön, mikor bejött.-Tom

-Ne hülyéskedj! -én

-Akkor nem haragszol??-Tom

-Rád nem is haragudtam!!!-én mosolyogva

-Akkor???-Tom

-Tudtuk, hogy nehéz lesz, de ennyire???-én

-Most miért ijedtél meg? Nem szeretsz?-kérdezte Tom

-Mindennél jobban, csak...nem tudom-én

-Ne félj!! Majd együtt mindent megoldunk!-Tom és megsimogatta az arcom

Megcsókolt.

-Szeretlek!-mondta Tom

-Én is szeretlek-mondtam

-Nem tudod Tola miről beszélt?-Tom

-A meghaltálos részre gondolsz?-kérdeztem abbahagyva a sírást.

-Igen-mondta Tom

-A Bild azt írta, h meghaltál, Bill meg idegösszeroppanást kapott.-mondtam

-Mi van??-kérdezte

-Ja, hát mi is így  reagáltunk-válaszoltam-De mivel is akartál meglepni???.....