Az autó elindult és teljes erővel, direkt elgázolta Tomot és tovább hajtott. Bill hátra fordult, Gustavék pont úgy álltak, h lássák, amit én is láttam...ahogy Tomot elgázolják. -Neeee-ordítottam Rohantam Tomhoz. A fiúk is rohantak, egyszerre értünk oda. Az ölembe húztam. Láttam, h a kezei meg a lábai tiszta horzyolás nyomosak, több helyen vérzik, mert egy csomót csúszott, és a ruhái elszakadtak. Sírtam. Bill mellette ült és majdnem sírt. -Tesó! Tom. Ne csináld ezt! Hallasz?-mondta. Georg már hívta a mentőket! kb 5pecen belül ott voltak. Tomot gyorsan betették. Én a véres kezemet néztem és sírtam. -Valamelyikőjük beszállhat a kocsiba, de igyekezzenek kérem!-modta az egyik mentős. -Te mész!-mondta Bill -Bill ne hülyéskedj, az öcséd-mondtam, de közben sírtam. -Nincs vita! megyünk utánatok! -szólt és a kiscicás szemeivel nézett rám! -Köszönöm Bill!-mondtam és megöleltem! Beszálltam a kocsiba. Tom kezét szorítottam és még mindig folytak a könnyeim. Beértünk a kórházba, Tomot rögtön elvitték. Nekem odaadtak egy kérdőívet, h töltsem ki. Letettem magam mellé és sírtam. Egyszer csak hallom, h vki beront a kórház ajtaján... |