37.rész
Villám gyorsan átmentem Virágékhoz. Ráültem a csengőre. Virág kinyitotta, de már fel volt öltözve. Az ő mosolyát sem lehetett centivel mérni. Érdekes volt, mert én mindig rá szoktam ülni a csengőre, és ő ilyenkor mindig mond nekem vmi nagyon kedveset. De ez a beszólás most elmaradt. Megfogtam a homlokát.
-Húú! 100fokos!-kaptam a számhoz az ujjam, mintha megégettem volna.-Csak nem felmelegített vki?
-De.-Virág
-És csak nem Billnak hívják?-én
-De.-Virág
-Kicsim, te boldog vagy!-én
-Ennyire látszik?-Virág
-Mindjárt megvakulok, annyira virítasz!-én mosolyogva.- De most leszidlak!
-Ááá! Mindjárt elájulok!-Virág- Amúgy miért?
-Mert rosszak voltatok!!- én
-Tudom…- Virág
-Heh…nem úgy gondoltam- gúnyosan.- Tom hazajön, ti meg leléptek..tudod te!!- én
-Jó-jó, csak egy kicsit bestresszeltünk mindketten az elmúlt napokban és levezettük…- Virág mentegetőzve
-És nem lehetett volna egy kicsit később?? An mindegy, csak ezért jöttem. Megyek vissza Tomhoz.- mondtam
-Átjöttél leszidni..Tiszta sor..- Virág nevetve
-Igen is az!- én is nevetve- Legalább levezettetek mindent?
-Áááá..de mindent ám..- Virág
-Oké, ennyi információ bőven elég, köszi..- mondtam mosolyogva. -Mentem.
-Oké. Mi??- Virág
-Hahó! Föld hívja Virágot! Virág jelentkezz!-én mosolyogva.
-Mi? Itt vagyok!-Virág.
-Látom!-én-Szval hazamegyek.
-Oké-oké.-Virág és felállt.
-Maradj! Kitalálok. Szia.-én és adtam egy puszit az arcára. Virág ledőlt a fotelba és sóhajtott egy nagyot...
|