22.RÉSZ (ez a mi számunk - emyyy&Flor)
Tom volt az. Ránéztem, szemeztünk, utána leült mellém és átölelt. Én elhúztam magam.
-Kicsim...-kezdte Tom
-Tom, ne!!! Én ezt kezdem nem bírni!-én
-Nem gondolod, hogy megcsalnálak! Tudod, hogy Tola bármire képes!
-Láttam!-én-De nem úgy tűnt, hogy csak Tola.
-Nóri! Legalább hadd meséljem el mi volt!-Tom és nézett rám a kiskutyás szemeivel.
-Meséld-mondtam egy sóhajtás után.
-Szóval megakartalak lepni, a nővér bejött és hozta a cuccot, amit hoztál. Segített felöltözni aztán kiment és mondta, hogy szól neked! Várok rád és egyszer csak beront Tola, azt hittem te vagy! Kérdeztem tőle, hogy mit keres itt, erre ő, h nem haltál meg? Nem is értettem miről beszél! Mikor benyitottál, akkor pont mondta, hogy segít és átkarolt, én mondtam neki, hogy hagyjon békén. A kezemet a derekára tette és megcsókolt. Ekkor nyitottál be! Egyébként nem csókoltam vissza és rögtön elkezdet vele veszekedni. Ő azt mondta, hogy nem száll le rólunk, amíg az övé nem leszek, erre én azt válaszoltam, hogy várhat nagymama koráig. Kérlek bocsáss meg!!!-mondta.
-Miért???-én
-Mert nem távolítottam el rögtön, mikor bejött.-Tom
-Ne hülyéskedj! -én
-Akkor nem haragszol??-Tom
-Rád nem is haragudtam!!!-én mosolyogva
-Akkor???-Tom
-Tudtuk, hogy nehéz lesz, de ennyire???-én
-Most miért ijedtél meg? Nem szeretsz?-kérdezte Tom
-Mindennél jobban, csak...nem tudom-én
-Ne félj!! Majd együtt mindent megoldunk!-Tom és megsimogatta az arcom
Megcsókolt.
-Szeretlek!-mondta Tom
-Én is szeretlek-mondtam
-Nem tudod Tola miről beszélt?-Tom
-A meghaltálos részre gondolsz?-kérdeztem abbahagyva a sírást.
-Igen-mondta Tom
-A Bild azt írta, h meghaltál, Bill meg idegösszeroppanást kapott.-mondtam
-Mi van??-kérdezte
-Ja, hát mi is így reagáltunk-válaszoltam-De mivel is akartál meglepni???.....