21.rész

Benyitottam és láttam, hogy Tola átkarolja Tomot és amint engem meglát megcsókolja. Én elrohantam. Elegem volt abból, hogy mindig ugyanaz történik és hogy folyton fenyeget a kis ribanc.

-Te teljesen hülye vagy!!! Nem érted meg, hogy nem kellesz nekem? Hányszor kell még, hogy elmondjam?-Tom

-Szivem, amíg nem leszel az enyém nem foglak békén hagyni.- Tola

-Akkor annyiszor járhatsz a nyakamra, hogy észre sem veszed és nagymama korban vagy!- Tom és elindult az ajtó felé

-Egyszer csak rájössz, hogy neked én vagyok az igazi!!!-Tola

-Ezt hol álmodtad??-Tom-Most megyek a szerelmem(ezt a szót kihangsúlyozva) után, mire visszajövünk nem legyél itt.-Tom

A kórház parkjáig rohantam, ott leültem egy padra és elkezdtem sírni. Gondolkodtam. Csak úgy repkedtek a gondolataim. Tomon és magamon gondolkodtam. Szeretem! Senkit nem szerettem még jobban, de lehet, hogy nem szabad együtt lennünk. Tudtam, hogy egy sztárba beleszeretni és kapcsolatot tartani vele az nagyon nehéz és a többség kudarcot vall, de mi azt ígértük egymásnak, hogy mi nem fogunk a többséghez tartozni. Most nem tudom mit csináljak! Sírtam és közben ezen járt az agyam. Gondolatmenetemből egy alak ragadott ki, aki elém állt...