-Kérem, a testvéremet az előbb hozták be.-mondta az ismerős hang.
-Kérem, töltse ki ezt a lapot.-szólt a nővér.
-Nem érti, a testvérem, elütötte egy autó, volt vele egy lány.-ekkor a hang irányába mentem és megláttam Billt. Mögötte ott állt Georg és Gustav. Bill megölelt, én még mindig sírtam. Elindultam a székhez, ahol eddig ültem. Bill odajött, letérdelt elém és az ölembe hajtotta a fejét. Sírt. Gustav egy falnak támaszkodva szipogott. Nézett maga elé, nem tudta felfogni mi történik. Szerintem egyikünk sem. Georg fel-alá sétálgatott.
-Majd én kitöltöm ezt a bigyót.mondta Georg
Bill felült mellém egy székre.
-A francba!-mondta Georg idegesen, mert elírt vmit és abban a pillanatban földhöz vágta az űrlapot a tartójával együtt. Előre dőlt, az arcát a kezébe temette. Odamentem hozzá, leültem mellé és átkaroltam.
-Nyugi Georg!-én.
-Tudom, tidom! Bocsi az előbbiért-Georg.
-Semmi baj! Nyugodtam add ki magadból!-én.
Georg megölelt. Én visszaültam a helyemre, Georg meg összeszedte a kérdőívet és megpróbálta folytatni a kitöltését.
-Felhívtad a szüleiteket és Virágot?-kérdeztem Billt.
-Igen. Anyu halálra rémült, a bevásárlóközpont közepén álltak, azt mondta azonnal indulnak. Virág pont akkor végzett, először nem hitte el, rögtön rólad kérdezett. Ő is azonnal elindult.
-Bill én nagyon félek!-mondtam.
-Én is félek, de nem lesz semmi baj!-mondta megcsukló hangon. Éreztem, h tényleg nagyon fél. Hallottam, h vki megint bejött az ajtón. Kopogó lépteket hallottam és egyszer csak megláttam Virágot. Rögtön felugrottam, odamentem hozzá és zokogtam. Próbált nyugtatni, közben Billt nézte, aki lehajtott fejjel ült. Megpuszilta az arcom, majd visszaültetett a helyemre, adott egy puszit Bill arcára, aztán Bill megcsókolta és megölelte...
|