36.rész

Beértünk a nappaliba. Mindenki ott ült. Mikor meglátták Tomot elindultak, hogy ők is a nyakába ugorjanak, de ekkor Billel egyszerre kiáltottunk fel, hogy:

-Óvatosan!

-Még gyenge.-mondta Virág nagyon halkan.

-Hallottam!-mondta Tom mosolyogva.

-Mi van te megszöktél a kórházból?-Georg

-Persze az orvos segítségével!-Tom mosolyogva

Leültünk a kanapéra, mindenki körülötte ugrált és egy csomó kérdést vágtak a fejéhez.

-Mindjárt jövök-mondtam

2-3 perc múlva tértem vissza egy Red Bullal a kezemben.

-Ááá! Tudtam mi hiányzott az életemből!!-Tom-Köszi.-Én csak mosolyogtam

-És mikor kezdünk koncertezni, harcos?-Bill mosolyogva

-Két hét szigorú pihenés után, sajnos!-Tom

-Szigorú!-ismételtem.

-Mindjárt jövök-mondta Virág.

Fel se tűnt, hogy egyszerre csak Bill is eltűnt. Kiderült, hogy átmentek Virágékhoz. Virág szobájában csókolózás közben:

-Tök jó, mostmár Tom miatt se aggódok annyira-Bill

Virág az arcát simogatta

-Szeretlek!-mondta Bill

-Én is szeretlek!-Virág

-Nem hagylak el soha!-Bill

-Ajánlom is!-Virág

Ami utána történt azt gondolom nem szükséges részletezni!! A többiek elmentek haza, meg ide-oda. Csak a bátyám maradt otthon, de ő is eltűnt a szobájában msn-ezni. Segítettem Tomnak és felkísértem a szobámba és lefektettem. Tiszta fáradt vol, bár saját bevallása szerint bármire képes lett volna. Ehhez képest 10 perc múlva aludt. Én a konyhában voltam és már fél órája az ablakon bámultam kifelé. Virág körül semmi mozgás.

-Még mindig semmi?-lérdezte egy hang mögöttem.

-Te tiszta hülye vagy! Megijesztettél!-én. A bátyám volt az, épp lehozta a szobájában felhalmozott mosogatni valót.

-Csak kérdeztem. Mert mikor az előbb lent voltam kajáért, akkor is ennyire bele voltál merülve a kukkolásba és azt sem vetted észre, hogy elvittem egy csomó kaját.

-Az vicces! És nem kukkolok! Csak...-én

-Csak kukkolsz!-bátyám mosolyogva

-Jó! Csak egy kicsit leakarom szidni őket. Mit csinnálnak már eddig?-én

-Szted mit csinálnak? Monopolyznak?-Dani

-Nem! Én arra tippeltem, hogy egymásnak mutogatják a bályeggyűjteményeiket! És nem a dologra voltam kíváncsi egyébként sem, hanem az időtartamra-én

-Miért ti meddig szoktátok?-Dani

-Jaj! Ezt nem most fogom veled megbeszélni-én és már az asztalnál ültem.

-Te, figyi, asszem nyílik az ajtó!-Dani.

-Mi???-én é saz ablakhoz ugrottam.

Bill kilépett és még az ajtóban smároltak egyet. Virág egy fekete férfi ingben állt az ajtóban. Az becsukódott és csak azt lehetett látni, ahogy Bill a fülénél is tovább érő mosollyal átsétál a másik oldalra és bemegy a mellettünk lévő házba!

-Majd jövök!-én

-Most átmész?-Dani

-Persze! Erre vártam.-én

-És ha Tom felébred?-Dani

-Csörgess meg és jövök!-én...