Oliver Pocher: Most egy olyan bandát mutatunk be, akik már mindent maguk mögött hagytak, mert dalukkal hetek óta az első helyen állnak nálunk. Albumukkal a második helyen vannak, de el tudnom képzelni, hogy a mai fellépésük után, akár még az is elsők is lehetnek. Következik a Tokio Hotel, akiket úgy szeretnék felkonferálni, ahogyan azt a lemezkiadójuk tette sajtószövegében: "Dalaik felráznak, és minden eddig hallott dal a múlt része lesz. Zenéjük valóságos rengetést okoz, erejük és kisugárzásuk elől nem lehet menekülni. Abban az időben, amikor más fiatal bandák szövegeikben csak haboznak, és sokszor csak próbálnak mondani valamit, határozatlanul játszanak, a Tokio Hotel egy sajátosan kidolgozott, tiszta zenét kínál, melyhez hasonlót máshol hiába keres az ember. Intelligensen mozdulatos szövegek, energikusan meghajtott rockzene, és magával ragadó kisugárzás. Magas színvonalú zenéjük és dalaik manapság a legérdekfeszítőbb német nyelvű produkciókhoz tartoznak. Jannette Biedermann után." Ja nem... Itt a saját szövegem jön... "Megérett az idő, hogy egy nagyobb közönségnek mutathassuk be a Tokio Hotelt."
Hölgyeim és uraim, íme a Tokio Hotel!
...
Oliver Pocher: Hallo, üdv, sziasztok! Jó hogy itt vagytok! Per pillanat nincs olyan tinimagazin, melynek ti lennétek a címlapján. Mit gondoltok errõl?
Tokio Hotel: Szomorú, igen szomorú.
Oliver Pocher: Miért szomorú?
Tom: Megalázó szerintem.
Oliver Pocher: Miért? Vagy ti, vagy pedig a US 5.
Tokio Hotel: Pontosan.
Oliver Pocher: US 5, ismeritek, ezt a 'Maria... mama mama mama maria... gyere..."
Tom: Tökjó egy rockdal, mondhatom.
Oliver Pocher: Ja! Szuper menő. Végre egy banda, ami nem castingolva van.
Tom: Igen, én is úgy látom.
Oliver Pocher: Totálisan! Jónak tartjátok őket, vagy mégsem annyira? Mondjátok nyugodtan, hogy szar, nem probléma.
Tom: Mi inkább nem ilyen castingolt "álom-hapsikra" állunk, de...
Oliver Pocher: Oké, beszéljünk a Nupagadiról. Ők is castingolva lettek, és 9 hónap után felbomlottak.
Tom: Igen.
Oliver Pocher: Ti mióta is játszotok együtt? 4-5 éve?
Tokio Hotel: Igen, pontosan, 5 éve.
Tom: 5 éve, igen.
Oliver Pocher: Te vagy egyedül felnőtt, igaz? Azt hiszem 18 vagy.
Georg: Igen.
Oliver Pocher: És ti ketten pedig 16, ugye?
Tom és Bill: Igen, pontosan.
Oliver Pocher: És te 17 vagy.
Gustav: Pontosan.
Oliver Pocher: Direkt megjegyzéseket kaptok az újságoktól, pl. Gustav, aki egy "mosolygós gondolkodó", Tom pedig egy "őrült freak". Bill a "cool lázadó", aki titokban egy tetoválást csináltatott tarkójára, mikor 14 éves volt. Ez csakugyan ügyességre vall, ha valaki ezt titokban tudja csinálni. És Georg a "csendes ellenőrző".
Tom: Igen, de most látom, az ott össze van cserélve. Helyettem Georg van, mert egyébként én vagyok a "csendes ellenőrző".
Oliver Pocher: És te vagy az, aki már 25 lánnyal volt, vagy ilyesmi?
Tom: Hát ez elég gyorsan a tudomásodra jutott, mondhatom.
Oliver Pocher: Reggelente olvasom mindig a Bildet, és akkor látom, upsz! A fiatalember, 25 lány, hikk-hakk...
Tom: Igen? Hikk-hakk, és el.
Oliver Pocher: De amúgy nem igaz, vagy hogy is van ez?
Tom: Mi?
Oliver Pocher: Vagy most nem akarsz beszélni erről?
Tom: Nagyon nyílt vagyok, de be kell vallanom, hogy meg vagyok lepve, mert te vagy az első, aki ezt kérdezi tőlem.
Oliver Pocher: Valóban?
Tom: Igen!
Oliver Pocher: De így állt az újságban.
Tom: Igen?
Oliver Pocher: Csak nem azt akarod ezzel mondani, hogy a Bild nem mindig ír igazat?
Tom: Ezt te mondtad!
Oliver Pocher: Hát ez... Hát ez...
...
Tom: Meg kell mondanom, hogy nem számoltam őket. Most nem tudom elárulni neked, lehet hogy többen voltak, lehet hogy kevesebben, nem tudom.
Oliver Pocher: Jaj-jaj, értem már, 25 lány, és nem számoltad. Igen, az ember egy idő után egyszerűen abbahagyja a számlálást. De nem minden egyes alkalommal egy új lányról van szó, ugye? Ez világos.
Tom: Igen, ez világos.
Oliver Pocher: Persze, így van ez.
...
Oliver Pocher: És amit még mulatságosnak tartottam, mikor eltettem a Bildet, utána figyeltem az RTL Punkt 12-t, és igen, ott pedig filmet csinálnak a Bildből, és abban olyan fura szavakat használtatok, mint pl. "kintiek" és "bentiek", de pontosan mit jelentenek ezek? "Olyan bentiek vagyunk" mondtátok.
Bill: Igen, utáljuk a természetet és a falut, még ha ott is lakunk. Például az érintetlen német természetet sem szeretjük, meg a sátorozást, és így...
Tom: Nem találod te is úgy, hogy ott kint mindig minden olyan félnedves?...
Oliver Pocher: Ne nekem mondjad, Dubaiban soha nem voltam sátorozni.

Oliver Pocher: ...én sem tartom jónak. Szóval ti akkor a "bentiek" vagytok, de mindig csak bent?
Bill: Dehogy, úgy értve, hogy legfőképpen a belvárosban lógunk, és nem pedig valahol a természetben.
Oliver Pocher: Szar természet!
Bill: Így van!
Tom: Világos, vannak szép szigetek, de...
Oliver Pocher: ...de szarak, tehát el velük!
Tom: Igen. Ja azok ne! De az erdőkkel...
Oliver Pocher: Tsunami, bocs, most már nincsenek. Csodálatos, nagyon jó, fantasztikusan megy! Első helyezet, és ti mindjárt élőben játszotok. Ti vagytok az első banda, akik élőben játszanak a műsorunkban. Én személy szerint is egy olyan rockos disznó vagyok, és...
Tom: Igen, már látom.
Oliver Pocher: Igen, kiszakadt a gatyám.
Gustav: Igen, már bűzlik a színpad.
Tom: Szép, hogy ma felhúztad a rockeres gatyádat.
Oliver Pocher: Igen, ez itt valahogy...
Tom: Őrült, őrült!
Oliver Pocher: Akkor történt, mikor a Pro7 előtt csúsztam térdre, rimánkodva, hogy én is kaphassak egy műsort, ezért ilyen a gatyám, igen, és én is játszani fogok, de nem magamat, szerintem Mark Terenzi egy valóságos rocker...
Bill: Õ jó, igen! Klassz dolog ilyen emberekkel együtt állni a színpadon. Már évek óta foglalkozik a rockbiznisszel, egy komolynak hihető zenész. Ezért ez nekünk is egy érdekfeszítő a dolog.
Oliver Pocher: Ez világos, ezért szeretném megvalósítani, ha akarjátok, hogy a Tokio Hotel együtt lépjen fel Mark Terenzi-vel.
Bill: Az nagyon cool lenne!
Oliver Pocher: Igen, és hogy ez hogyan fog kinézni, azt mindjárt megtudjuk a reklám után. Micsoda izgalom! Mark Terenzi a Tokio Hotellel, mindjárt a Rent a Pocherben!